"Aki itthon hülye, a Caminon is hülye." Idézet valakitől, aki pár éve járt kint. Ezzel teljesen egyetértek, illetve nekem azt is jelenti, hogy amilyen itthon vagy, olyan leszel az úton is. A Camino nem csodaszer, nem leszel más ember, nem fogsz gyökeresen megváltozni. De formál, formálhat. A másik emberben pedig megláthatsz olyasmit is, ami mellett itthon elmennél. Egyszerűen azért, mert kint nem mindennapi a szituáció, és ez segít hamarabb megismerni egymást (sőt, magadat is!!!), legalábbis egymásnak egy bizonyos oldalát. Hú, kezdem túlfilozofálni a dolgot:)
Nem is tudom... nagyon sokféle ember van a Caminon, nagyon érdekes sztorikkal, sorsokkal, emberekkel lehet találkozni. Többen mondták nekem, mikor megtudták, mit tervezek, hogy minek megyek olyan messzire, vannak itthon is zarándokutak. De nem bántam meg, egész más egy másik országban gyalogolni, az ő mentalitásukhoz alkalmazkodni, az ő nyelvükön pötyögni, mindenféle egyéb nációt megismerni... kinyitja az embert. Arról nem is beszélve, mennyire jó a nemzetközi társaság, amikor az osztrák néni és a belga bácsi között tolmácsol az ember, és spanyol kutyának adja a tortillából a sonkát:)
