Rutin

Miután hazajöttem, a legtöbben azt kérdezték, hogy "hú, 800 km az rengeteg, hogy bírtad, kipihented már magad?" Erre mindig azt mondom, hogy 800 km nem sok, mert nem 800 km-t gyalogolsz, hanem csak napi 20-30-at, mikor mennyit.
Ha kitűzöd magadban a célt, igazából nem is olyan nehéz. Persze, vannak nehezebb szakaszok, nehezebb napok, de az ember megy, fel sem merül, hogy feladja vagy megálljon (kb. egy hétig mentem kötőhártya-gyulladással, és csak amikor már alig láttam, szántam rá magam, hogy orvoshoz menjek, mert nem akartam emiatt egy napot kihagyni - aztán végül máshogy megoldódott:)). Minden reggel felkeltem a többiek mozgolódására, fél 6-6 körül, feküdtem 3 percet, de lustálkodni nem volt kedvem, természetes volt, hogy ha már felébredtem, akkor indulás, benne van a boogie az ember lábában, ha még álmos, akkor is:) Készülődés, zsákot összepakolni, néha kis reggeli, indulás (egyedül vagy társakkal, mikor hogy). 1-2 óra gyaloglás után bár, kávé-reggeli. Gyaloglás, néha szünet, kis evés, délután megérkezés a kiszemelt szállásra (vagy egy másikra:)), becsekkolás, zuhany, mosás, esetleg kis pihi, kajaszerzés, séta az adott városban, faluban, néha mise... És ez egy hónapon keresztül. Elég egyhangúnak tűnő program, de mégsem az. Sőt. Kicsit beleszerettem ebbe a vándorcigány-életmódba. Van ebben valami szép, hogy minden nálad van, amire szükséged lehet, nincs gondod semmire, csak hogy ételed legyen, és csak mész az árnyékod után...