Rutin

Miután hazajöttem, a legtöbben azt kérdezték, hogy "hú, 800 km az rengeteg, hogy bírtad, kipihented már magad?" Erre mindig azt mondom, hogy 800 km nem sok, mert nem 800 km-t gyalogolsz, hanem csak napi 20-30-at, mikor mennyit.
Ha kitűzöd magadban a célt, igazából nem is olyan nehéz. Persze, vannak nehezebb szakaszok, nehezebb napok, de az ember megy, fel sem merül, hogy feladja vagy megálljon (kb. egy hétig mentem kötőhártya-gyulladással, és csak amikor már alig láttam, szántam rá magam, hogy orvoshoz menjek, mert nem akartam emiatt egy napot kihagyni - aztán végül máshogy megoldódott:)). Minden reggel felkeltem a többiek mozgolódására, fél 6-6 körül, feküdtem 3 percet, de lustálkodni nem volt kedvem, természetes volt, hogy ha már felébredtem, akkor indulás, benne van a boogie az ember lábában, ha még álmos, akkor is:) Készülődés, zsákot összepakolni, néha kis reggeli, indulás (egyedül vagy társakkal, mikor hogy). 1-2 óra gyaloglás után bár, kávé-reggeli. Gyaloglás, néha szünet, kis evés, délután megérkezés a kiszemelt szállásra (vagy egy másikra:)), becsekkolás, zuhany, mosás, esetleg kis pihi, kajaszerzés, séta az adott városban, faluban, néha mise... És ez egy hónapon keresztül. Elég egyhangúnak tűnő program, de mégsem az. Sőt. Kicsit beleszerettem ebbe a vándorcigány-életmódba. Van ebben valami szép, hogy minden nálad van, amire szükséged lehet, nincs gondod semmire, csak hogy ételed legyen, és csak mész az árnyékod után...

Nem nagyon haladok...

Hát, nagyon szép elképzelés volt ez a blog, sok-sok praktikus infóval, miegymással, aztán úgy áll az egész, ahogy egy hónapja elkezdtem, valahogy nem jutok hozzá... Élni valahogy izgalmasabb, mint blogolni:)
Igazából az a helyzet, hogy mostanában kezd leülepedni az egész út, fura módon akkor kezdtem észrevenni a változásokat, amikor már azt mondtam, hogy b*****a meg a kutya, hát rám semmilyen hatással nem volt ez az egész??? Apróságok, nem nagy dolgok, de ha a sok kicsit egymás mellé teszem...:) Szóval alakul(ok).
A másik érdekes dolog, hogy hogyan alakul a kapcsolat a Caminos társakkal. Bár sok magyarral nem találkoztam az úton, majdnem minddel tartom a kapcsolatot. De meglepő módon a legjobban mindig annak örülök, ha egy kicsi, köpcös, szőrös középkorú olasz jelentkezik, akivel franciául kommunikálunk, ami mindkettőnknek kicsit nehezére esik:) Fura, hogy kivel és miért is alakul ki az embernek szorosabb kapcsolata...

Mi a fenének nekem egy blog?

A blog előélete röviden annyi, hogy 2011 júniusában végigjártam a Camino Francest - illetve a nagy részét, Pamplonától Santiago de Composteláig - július első napjaiban pedig megtoldottam még egy kis sétával az óceánig. Rengeteg információt kaptam, hallottam az út előtt, ami néha inkább összezavart, mint segített. Ezért már akkor úgy gondoltam, hogy néhány aktuális, hasznos tanáccsal talán megpróbálok én is segíteni majd az utánam jövőknek - vagy még jobban összezavarni őket? Bízom benne, hogy az előbbi :)
Úgyhogy ez a blog az én utamról szól, sok praktikus infóval, leírással, benyomással, tapasztalattal - némi lelki élettel, bár ez nem biztos, hogy nyilvános lesz - persze, csak akkor nem, ha megtalálom a bloggeren a megfelelő funkciókat... :)